Anyagbeszerzés és kivitelezés Hőhíd Kérdések,további megoldásokra árajánlat bekérések
Hőhíd
Nem csak felújításra szorúló hanem új hiányos kivitelezésű épületek problémája is. Fontos a gyors megelőzés ne az utcát fűtse!
AZ EGÉSZSÉGES HŐHÍD MENTES OTTHON
A lakás fizikája, a
Minden tudományág a maga rendszerével tudja megmagyarázni a környezetünkben zajló jelenségeket.
A penészedés okait keresve eljutottunk a lakótér páraháztartásáig. Ha megérted az egész jelenség mechanizmusát fizikai szempontból, akkor sokkal könnyebb lesz azt karban tartani, megelőzni az extrém, káros következményekkel járó állapotok kialakulását.
A pára gáznemű víz, a levegővel elegyedve. Tulajdonképpen a levegő hőmérsékletétől függ, hogy meddig marad gáz halmazállapotú. Addig azonban minden gázra jellemző általános tulajdonság érvényes rá, például zárt térben kitölti a rendelkezésére álló teret, nyomást gyakorol az őt körülvevő edény falaira (jelen esetben a lakás az „edény”).
Ez utóbbit nevezik páranyomásnak. Minél magasabb a levegő páratartalma, annál nagyobb a páranyomás.
A páranyomás rendkívül alacsony értékű, millipaszkálban (mPa) mérik, ami a légnyomás (a földre nehezedő levegő tömege) százmilliomod(!) része, azonban nem elhanyagolható, majd visszatérek rá egy jelenség kapcsán.
A hideg levegő kevesebb, a meleg levegő több nedves- séget képes megkötni.
Amikor a levegő páratartalma eléri a telítettségi szintet, nem bírja megtartani a felgyülemlett párát, az lecsapódik, halmazállapotot vált. Ezt a hőmérsékleti értéket, amelyiken bekövetkezik a páralecsapódás, harmatpontnak hívják.
A harmatpont értéke (tehát, hogy mikor következik be páralecsapódás) változó, függ a levegő hőmérsékletétől, és a páratartalmától.
Létezik egy un. harmatpont-táblázat, amelyben a jellemzőbb harmatpont értékek össze vannak foglalva, ezt munkám során én is használom. Miután egy szobában megmértem a levegő hőmérsékletét, a páratartalmat, és a fal hőmérsékletét, ennek a táblázatnak a segítségével meg tudom mondani, hogy a veszélyeztetett falszakaszokon (pl. hőhidak mentén) lesz-e páralecsapódás, nedvesedés, penészedés, illetve milyen értékeknél következik be a páralecsapódás, ami legrosszabb esetben penészedéshez vezethet.
Az abszolút (tényleges) páratartalom egy bizonyos légmennyiségben jelenlevő pára mennyiségét(tömegét) jelenti.
A relatív páratartalom egy viszonyszám. Az adott hőmérsékletű levegőben jelenlévő páramennyiséget viszonyítjuk a legnagyobb páramennyiséghez, amelyet ez a levegő képes megkötni. A relatív páratartalmat páramérővel, azaz higrométerrel mérjük, és %-ban fejezzük ki.
Tehát, ha a páramérőn azt látod, hogy az 50-es értéken áll, akkor tudhatod, hogy a lakásod jelenlegi hőmérsékletű levegője még ugyanennyi vizet lenne képes felvenni pára formájában, mint amennyi jelenleg benne van. Ha például ezt a levegőt elkezdenénk hűteni, a páramérő mutatója elkezdene fölfelé kúszni, és fordítva, ha melegítenénk úgy, hogy közben a pára mennyisége (tehát az abszolút páratartalom) nem változna, a páramérő mutatója lefelé kúszna, vagyis sokkal több vizet lenne képes megkötni pára formájában.
A páralecsapódást szoktuk látni például a szemüvegen, amikor hidegről belépünk egy meleg helyiségbe, továbbá az ablakokon, vagy a helyiség falán, a hidegebb felületeken.
A szemüveg esetében az történik, hogy a helyiségben lévő levegő azon része, amely a szemüveggel érintkezik, lehűl. Már nem képes megtartani azt a páramennyiséget, ezért az lecsapódik a hidegebb felületre – a szemüveg lencséjére. Ha nem érintjük meg a szemüveget, egy idő után felmelegszik a környezete hőmérsékletére, és a nedvesség „eltűnik” róla, újra gáz halmazállapotú lesz.
Ha most a falfelületeket figyeljük meg a lakásban, észre vehetjük, hogy néhol előbb jelentkezik pára lecsapódás. Most már tudjuk, hogy ez azért van, mert ott alacsonyabb a hőmérséklet.
Vajon miért nem egyenletes a falak hőmérséklete egy helyiségen belül? Ennek oka egyrészt a hősugárzótól lévő távolsággal, másrészt a hőmérséklet-rétegződéssel, harmadrészt a hőhidak jelenlétével magyarázható.
Az első esethez nem kell kommentár, minél távolabb van a fal a radiátortól, annál kevesebb hőmennyiség jut el hozzá, tehát kevésbé melegszik fel.
A hőmérséklet rétegződés a lakásban ismert jelenség, ahol radiátoros a fűtésrendszer, vagy kályhával fűtenek. A meleg levegő könnyebb lévén, felfele áramlik, így alakul ki a rétegződés, amely aztán akár 10 – 12°C-os hőkülönbséget is elérhet a padló és a mennyezet szintje között.
Visszatérve a páratartalomhoz, a hőmérséklet összefüggésében: fölül van a meleg levegő, amely több párát képes megkötni, és alul van a hideg, amely kevesebbet. Alul a harmatpont is alacsonyabb értékű, tehát a lecsapódás hamarabb fog elkezdődni adott páratartalomnál. Az a tény, hogy bizonyos esetekben mégsem padló közeli helyeken jelenik meg a páralecsapódás, a hőhidaknak „köszönhető”. Vagyis az adott falfelület hőmérséklete alacsonyabb, mint a padló közelében, ezért ott még alacsonyabb páratartalomnál jön létre lecsapódás.
A hőhíd manapság lassan divat-kifejezéssé válik, amikor szigetelésről, páralecsapódásról vagy penészedésről van szó. Sokan, sokféle képen használják, értelmezik (sokszor félre). A lényege, hogy az épület szerkezetében található valamiféle eltérés miatt jelentkezik.
Kétféle hőhíd létezik, szerkezeti és geometriai.
A szerkezeti hőhíd az a falrész, ahol különböző hővezetési tulajdonságú és eltérő formájú anyagok csatlakoznak egymáshoz, például az ablakok fölötti beton áthidaló és a téglafal, vagy a tégla fal és a koszorú (a fal tetején húzódó „betoncsík”) találkozásánál.
.
.
A geometriai hőhíd a sarkokban alakul ki, ahol a külső fűtetlen falfelület jóval nagyobb, mint a belső fűtött. Ezért belül az élek mentén, a sarkokban alacsonyabb lesz a hőmérséklet.
A fent említett esethez visszatérve, amikor előbb jelenik meg a pára a felső sarkokban, a hőhíd felületi hőmérséklete alacsonyabb, mint a padló-közeli falfelületé, ezért ott következik be a páralecsapódás.
Képzeld el ezt az állapotot. Radiátorral fűtesz, a szobában 180 cm magasságban 21°C van. A hőmérséklet rétegződés miatt a padló síkjában lehet úgy 16-17°C, a mennyezetnél pedig úgy 27°C. A padló síkjában a 16°C-os levegő jó, ha 13-14°C-ra képes felmelegíteni a falat. Itt a padló síkjában 55-60%-os páratartalomnál fog megjelenni lecsapódás. De mivel nem nedves a fal, azt jelenti, hogy ennél alacsonyabb a páratartalom. A felső sarokban megjelent a nedvesség. Ez csak azt jelentheti, hogy ott 13°C-nál is alacsonyabb a hőmérséklet.
Állj!
Mekkora hőhíd van ott, ha a 27°C-os levegő is csak 12°C-ra volt képes felmelegíteni? Ilyen felületen már 55%-os páratartalomnál is keletkezik lecsapódás.
És ezzel még nincs vége.
Ha a hőhíd felületi hőmérséklete csupán megközelíti a harmatpontot, a falszerkezet belsejében már megkezdődik a lecsapódás, ezt nevezik kapilláris kondenzációnak. (kapilláris – hajszálcső, nagyon kicsi átmérővel rendelkező csövecske; kondenzáció – lecsapódás, jelen esetben a hőmérséklet csökkenés hatására a párából víz lesz)
Nem kell megijedni, nem megyünk el „tudományosba”, és nem túl bonyolult…
Az építőanyagok mikroszkopikus méretű réseket, kapillárisokat tartalmaznak, a páranyomás miatt (emlékszel? A levelem elején említettem) a párás levegő ezekbe a kapillárisokba behatol, és amikor harmatpont alatti rétegbe kerül, lehűl, és ott csapódik le. Ilyen a látszólag száraz, ám tapintásra nedvesnek, nyirkosnak tűnő fal.
A lényege tehát az, hogy minél magasabb a páratartalom, annál nagyobb a páranyomás, annál előbb kezdenek nyirkossá válni a falak.
Pluszban ez egy öngerjesztő folyamat, mert az épület szerkezete átnedvesedik, ezáltal jobban fogja vezetni a hőt, magyarán hidegebb lesz, korábban fog bekövetkezni páralecsapódás, amitől még nedvesebb lesz, stb.
Régebben nem foglalkoztak különösebben ezzel a hőhíd problémával, mivel a rosszul tömített nyílászáróknak volt egy pozitív tulajdonsága is, alacsonyan tartották a lakás páratartalmát télen, ezért nem nagyon keletkezett páralecsapódás, illetve ha volt, az szakaszosan keletkezett, így a penésznek nem volt ideje életre kelni. És nem mellesleg a fűtés is olcsóbb volt.
Manapság az építőiparban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a hőhidak mértékének csökkentésére. Vannak erre kidolgozott technológiák, amelyeket a kivitelezők vagy betartanak, vagy nem.
Rossz hír, hogy azok a „jó öreg szakik” akik ma is a 30 éve megtanult módszerrel építenek, azzal a meggyőződéssel teszik, hogy azt így kell csinálni, mindig is így csinálta. Őt sose érdekelte, hogy milyen lesz az eredmény hőtechnikai szempontból. A tünetek pedig jó sokára jelentkeznek, senkinek eszébe sem jut számon kérni tőle bármit is, a vakolat jótékonyan eltakar mindent.
A jó hír az, hogy ki lehet szűrni, és fülön lehet csípni az ilyen jellegű technológiai fegyelemsértést. A hőkamera “belát a vakolat alá”! Ez viszont egy másik történet.
Lényeg, hogy van megoldás a hőhidak csökkentésére, sőt, már vannak hőhídmentes építőanyagok, technológiák is.
Fontosnak tartottuk tisztázni a fenti fogalmakat, mert megértésük segítségedre lehet a kapcsolódó jelenségek kezelésében. A tudatos, helyes akciók megválasztásában bizonyos helyzetekben.